Az egyiptomi piramisok építésének problematikája

Hérodotosz görög történetíró beszámolói óta, (i.e. 500) a nyugati világ fantáziáját is élénken foglalkoztatják az egyiptomi nagy piramisok építési technikái.

Habár az Egyiptomiak a mindennapi életük mára már jelentéktelennek tűnő eseményeit is nagy műgonddal örökítették meg falfestményeiken, domborműveiken, a piramisok építésével kapcsolatban nem hagytak hátra semmiféle utalást, az utókor számára.

Az elmúlt két és félezer évben, több mint ötven, - olykor neves kutatócsoportoktól származó- elmélet született a gigantikus építmények lehetséges kivitelezésére vonatkozóan, de a gyakorlatban egyiket sem lehet igazolni.

Állítások (a kiemelt szövegeket kérlek hagyd meg magyarul is!)

A két legismertebb és legelfogadottabb nézet szerint, a piramisokat vagy egyenes (1), vagy csigavonalban kialakított rámpák (2) segítségével építették.

Mindkét esetben először a piramis belső lépcsős magját készítették el, majd az építmény oldalait felülről lefelé haladva (3) mészkő lapokkal burkolták be (4), miközben a munka ütemének megfelelően elbontották a rámpát. A burkolólapok és a lépcsők közötti „üres részt” (5) törmelékkel töltötték ki, és a piramis oldalait homokkal csiszolták (6) egységes sima felületté.

 

Cáfolatok

1. Az egyenes rámpa hossza megközelítené az öt kilométer hosszúságot, felépítése nagyjából a piramiséval azonos nagyságrendű feladat lett volna.

2. Az építmény közepe felé haladó, egyre szűkülő, csigavonalban épített rámpa, körülbelül a piramis háromnegyed részéig építhető fel. A követ mozgató munkások helyigénye miatt nem megoldható a kövekkel való fordulás.

Egyik esetben sem lehet az egy darabból álló csúcsot a piramisok tetejére tenni.

3.   A gravitáció nem teszi lehetővé a felülről lefelé haladó burkolást.

4.  A piramisok oldalait nem lapokkal burkolták, hanem eltérő hosszúságú hatalmas kövekből építették, ami eleve szinte lehetetlenné teszi a belülről kifelé haladó építkezést. (Lásd: Hafré (Kefren) fáraó piramisának még meglévő csúcsát.

5. Az építmények burkoló és a lépcsős mag kövei minden irányban szorosan illeszkednek egymáshoz, nincs közöttük hézag, vagy üres rész, amit fel lehetne tölteni.

6. A piramisok oldalait a ferdeségük miatt lehetetlen feladat homokkal csiszolni. A rámpákról csupán a piramis egyik oldala érhető el.

A piramisok kívülről befelé történő építésének elvét elveti a tudomány, mert a piramisok meredek szöge nem teszi lehetővé, az oldalfalak rámpaként való használatát.

Bár a Nagy Történetíró említést tesz egy fából készült emelőszerkezetről, amit az építkezéseknél használtak, a szakértők ennek az egyszerű gépnek a létezését sem tartják valószínűnek, mondván az Ó- birodalomban nem ismerték a vasat, és ennek hiányában nem tudhattak csigasort készíteni, amivel meg lehetett volna többszörözni a munkások nyers erejét.

Továbbá megfelelő szerszámok híján abban a korban még a fa megmunkálásához sem érthettek.

 

Az alább bemutatott találmányom tárgya:

Csigás rendszerű piramisépítő gép

(1.) Kőszállító gép és pályarendszer 

A kőszállító géppel és a hozzá tartozó modul pályarendszerrel, súlyos köveket, nagy távolságokra is könnyedén lehetett szállítani, a laza sivatagi homokon is.

A szállítás fázisai  

- a szállítandó kő előtt néhány talpfát lesüllyesztenek a homokba

- a talpfákra fektetik a gerendákat, amin a gépet és a köveket egyaránt tudják előre mozgatni

- a gerendákra helyezik a kőszállító gépet

- a görgőket, a gerendákra és a szállítandó kő elé rakják

- beállítják az emelésre és húzásra is alkalmas csigasort, majd átvezetik rajta a kötelet

- a kötél egyik végét a kőhöz, másik végét az erőkarhoz rögzítik

- az erőkar és a csigasor segítségével, a kövek könnyedén gurulnak előre a görgőkön

- ily módon egyetlen húzással, akár két métert is előre lehet mozdítani a köveket

- megfogják a szerkezetet, majd kellő távolságra tovább viszik, az előre kiépített pályán

- a már túlhaladott gerendákat, talpfákat felszedik, és a gép előtt újra lerakják őket

(2.) Piramisépítő gép és állványszerkezet

A kívülről befelé haladó építkezés nagy előnye, hogy az oldalfalakat rámpaként használhatják, a burkolóköveket könnyebben síkban tudják tartani, továbbá a külső kősorhoz a belső mag kövei pontosan illeszthetők.

A piramisok építéséhez görgős szállításra alkalmas állványrendszert, a kövek szinteken történő mozgatására kőszállító gépet, a kövek pontos helyére illesztéséhez pozicionáló gépet használhattak.

Jelen állványrendszer lehetővé teszi az építmény teljes alapterületén történő egyidejű építkezést és a kövek biztonságos szállítását egészen a csúcs felrakásáig.

Az építés fázisai

- a piramis első sorainak köveit lerakják az előkészített helyre

- az oldalak teljes hosszában elkészítik az állványrendszert az első szint magasságáig

- a görgők pályáját a két létra között alakítják ki

- a szállító és a pozícionáló gépeket felrakják az első szintre, és ott folytatják a munkát

- a kövek felfelé húzása a vízszintes mozgatással azonos módon történik

- két munkás a görgős pálya két oldalán, létrán követi a kő útját

- a végponton egy keresztgerenda segítségével meggátolják annak visszacsúszását

- a leguruló görgőket szintén keresztgerenda segítségével fogják meg, majd újra a kő elé helyezik őket

- a munkát így addig folytatják, míg az adott szinten az összes kő a helyére nem kerül

- a következő szintet még az alatta lévő szint befejezése előtt elkezdik és a gépek egy részét még a az alsóbb szint befejezése előtt feljebb rakják

- az ácsolat szintenkénti emelésével folytatják a munkát, egészen a csúcs eléréséig

A csúcsig csak a négy középső görgő és lépcsősor ér fel. Az állványrendszert oldal irányba mindig az alsó ácsolathoz rögzítik, így az stabilan áll a munkálatok befejezéséig.

Evvel a megoldás lehetőség nyílik a piramis teljes felületének szükség szerinti csiszolására is.

(3.) Pozícionáló gép és állványrendszer

Az egyetlen kőből kifaragott csúcs helyére tétele egyidejűleg több problémát vet fel.

Egy: a szállításkor a gúla alján nem lehet rögzítés, mert különben a követ nem lehet letenni.

Kettő: a csúcs oldalairól lecsúszik a rögzítés, így azt képtelenség kötéllel mozgatni.

Három: vajon hol állnak azok a munkások, akik a csúcsot a helyére illesztik?

Jelen állványrendszer az - eddig felsorolt előnyökön túl, - lehetőséget biztosít a csúcs elhelyezésére is.

 

A csúcs előkészítése a szállításra

- egy a kő aljához szorosan illeszkedő négyoldalú ládát készítenek, és azt ráhelyezik a gúlára

- a csúcs és a láda közé felmelegített, folyékony bitument öntenek a szükséges magasságig

- a bitumen kihűlése és egyben megszilárdulása után rögzíti a követ a láda oldalához

- a gúla oldalirányú elmozdulását a láda oldalához rögzített lécekkel akadályozzák meg

- az így előkészített csúcsot, - akár mint egy kőkockát - nyugodtan lehet szállítani

- a csúcsról, az elhelyezése után vésővel eltávolítják a ládát és a megszilárdult bitument

 

A csúcs elhelyezése

- az állványzathoz jól rögzíthető, biztonságos járófelületet készítenek

- az egyik pozícionáló gépet szétszedve feljuttatják a rámpáig , ahol azt  újra összeszerelik

- a már ismertetett módon felhúzzák a csúcsot a pozícionáló géppel és ott a  helyére illesztik

- a pozícionáló géppel a köveket minden irányba lehet emelni és mozgatni.

 

A fa megmunkállása

A mai napig tartja magát az a nézet, hogy az Egyiptomiak az Ó-birodalomban megfelelő szerszámok és technológiák hiányában nem érthettek a fa megmunkálásához, következés képen nem tudhattak ácsolatokat, fa szerkezeteket építeni.

Az alábbiakban bemutatok néhány általam kipróbált eszközt és technológiát, amit már az első dinasztiák idején is kifejleszthettek és használhattak Egyiptomban. A fa megmunkálása lényegesen egyszerűbb feladat a kövekénél.

Fa megmunkálására alkalmas bronzvéső és egyszerű lapolásos rögzítés. A fák egymáshoz való rögzítéshez az enyv helyett használhattak akár bitument is.

A fa gerenda átégetése réz rúddal, mellette, a hengeresre faragott vendégcsappal

Több mint száz különböző nagyságú piramist építettek Egyiptomban, feltételezhetően az Ó, és a Közép- birodalom között, melyeknek nagy része akár az ismertetett módon is felépíthető volt.

Ebből a korból kevés adat és még kevesebb eszköz maradt fenn az építmények kivitelezésével kapcsolatban, ezért jószerivel csak következtetni lehet a kor feltételezett fejlettségi szintjéből kiindulva, a technikai megoldásokra.